Már csak a vak nem látja, hogy a Bartók- és Kodály-kultusz valóságos hivatalos iránnyá hízik Magyarországon... Bartók és Kodály tehetségét , ha úgy tetszik, akár zsenijét, senki sem akarja kétségbevonni, de ez még nem jogcím arra, hogy muzsikájukat, még helyesebben: muzsikájuk szellemét hivatalos és pedagógiai úton csempésszék be még a tanulóifjúságba is...

Különösen az első, de sok tekintetben a másik is destruktív lélek, aki a legzseniálisabb muzsikán keresztül is ezt a kietlen destruktív lelket érezteti és viszi diadalra. Aki ezt a muzsikájukban nem látja, az vagy naiv hihetetlen fokban, vagy nem őszinte! 

(Magyar Kultúra XXIV. évf. 13-14. sz.)