Winterreise Wilh. Müller-től. Egy énekhangra zongorakísérettel megzenésítette Franz Schubert 89. mű.

A kitűnő és sajnos, túl korán elhunyt zeneköltőről, Schubertről alkotott vélemények néha túlzóak voltak. Dalaiban kétségtelenül zseniális tehetségről tett tanúságot s azok közül többnek maradandó értéke van. A zongorakíséret formája egészen különleges, ezt nagyon gyakran a költeményben érintett természeti jelenségekből, vagy más, véletlenül adódó körülményből vezette le és ugyanolyan következetesen, mint jellemzően követte is az egész dalon át. Ezzel alkotásaira olyan különleges bélyeget nyomott, amely utánzásra halamos és gyenge korunkban nagy előny s ezzel minden dalát erőteljes és egységes egésszé formálta. Nem mindig kerülhette el azonban a magaválasztotta képletekhez való túlzott ragaszkodást, amely egy és más visszássághoz vezetett; de az ügyes zeneszerző többnyire legyőzte a nehézséget és az énekhangot a kísérettel teljes összhangba hozta. Gyakran megtörtént, hogy mélyebben és erőteljesebben érzett, mint a költő, ilyenkor a szavak értelmét túlzottan adta vissza. Ha ezekhez az általános megjegyzésekhez hozzávesszük azt a nehézséget, amely a sorozat 24 dalának különféle tartalmából és gyakran ellentmondó formájából származik és a nem egészen sikerült daloktól eltekintünk, akkor elismerhetjük a lángelmét, amely az efféle akadályokat sikeresen leküzdötte. Az egész ciklus koronája az első és a 13. dal... Az 5, 6, 8, 12, 15, 16, 18, 20, 22, 24. számú dalok többé-kevésbé sikerültek. 

(Allgemeiner Musikalischer Anzeiger, 1829.)

(nem sikerültek tehát többek között: Frühlingstraum, Der greise Kopf, Die Krähe, Im Dorfe, Das Wirtshaus, Die Nebensonnen) :)