A hüpermodern zenei szép
2017. január 20. írta: baltian

A hüpermodern zenei szép

Strauss Rikárd

99368-004-a501734c.jpg

(Richard Strauss)

Ami a zenetörténelemben a romantikusok után történik, az többé-kevésbé az előbbi két elemnek, a klasszicizmusnak és romanticizmusnak az egybeolvasztása, tehát merően eklektikus módszer. Esztétikai szempontból csupán két fejlődési szempont érdemel figyelmet: az egyik a programzene, a múlt század zenei vívmánya, a másik a hüpermodern zenei irány, mely napjainkban bontakozik ki. 

Mindkét haladás a zenei szép alaptörvényeivel áll hadilábon, azért a józan és konzervatív esztétikusok ennek fölburjánzásától féltik is a zenei szépnek a szeplőtelenségét. A programzene, amely az epikai szöveg programját a zenében akarja föltüntetni, felejti a zene lírai jellegét, míg a hüpermodern iskola, élén Strauss Rikárddal és Reger Miksával sutba dobja a széphangzást, mint a zenei szép főalkotó elemét és a kakofóniára, tehát a rosszhangzásra és a disszonanciára alapítja iskoláját. Mindenki tisztában van azzal, hogy ez az irány a huszadik század perverz idegbetegségéből keletkezett s nem a normális esztétikának szülötte. S századunk bármennyire exxagerált, még mindig nem tud rokonszenvezni a zenei szépnek eme torzképeivel. 

(Járay: A zeneesztétikai szép a zenetörténelemben, Zeneközlöny, 1909.)

A bejegyzés trackback címe:

https://kritizatriznyak.blog.hu/api/trackback/id/tr3212141995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása